„Se túl erősen, se túl gyengén; akkor a kezemnek épp úgy sikerül, ahogy elgondoltam. Szavakkal ezt nem lehet elmondani, ennek külön fogásai vannak”
Csuang Ce
Az oszteoterápia meghatározása
A holisztikus szemléletű gyógyászat logikája szintetizáló jellegű, megkísérli a tüneteket, jeleket, egy jól értelmezhető együttesbe szervezni. A terápia aztán megpróbálja visszaadni az egység egyensúlyát, visszaállítani az egyén harmóniáját.
Egy gyógyító eszköztárának alapját a masszázsterápia, a gyógynövények tudománya, a táplálkozás, légzés és mozgásgyakorlatok együttesen alkotják, amelyeket a szervezet egyensúlyának helyreállítása érdekében vehet igénybe. Az Oszteoterápia tehát nem egyetlen rendszer tananyagát követi, hanem többféle ismeretek rugalmas kombinációja!
Az Oszteoterápiában lényeges dolog a látásmód ismerete: ha egy betegséget a szervezetünkben élősködő növénynek képzeljük, akkor ez kb. így fest:
- Gyökér, vagy elágazó gyökér, ha összetett a betegség oka
- Szár, vagy több szár, a betegség különböző fajtái
- Levelek, a betegség tünetei
A legtöbb betegségnek azonos gyökere van! A gyógyító dolga az, hogy a felszíni levelek mögött észrevegye a szárak kuszaságában megbúvó gyökeret. A feladat hasonló, mint mikor egy „varázsképben” kell meglátnunk a tényleges ábrát.
Az Oszteoterápia tehát egyidejűleg:
- Filozófia, mert annak felismeréséről van szó, hogy megfelelő alapelvek szerint kell élnünk, ha egészségesek akarunk maradni.
- Tudomány, hisz meg kell tanulni az anatómiát, biomechanikát, valamint a keleti élettant.
- Művészet, mert a különböző szövetek, az energiaáramlás megfelelő érzékelése, valamint a kezelések kivitelezése ráérzést, egyfajta belső látást igényel, ahogyan a szobrász látja a szobrot, egy nyers kőben.
- Életmód inkább, mint munka, a megfelelő fizikai, légző- és energetikai gyakorlatokkal kifejlesztett készségek alkalmazása.
„Amikor eljön a tavasz, a fű önmagától kizöldül”
Mivel a gógyuláshoz vezető út a beteg szervezetében található, a kezelés célja, hogy megszüntesse azokat az akadályokat, amelyek nem teszik lehetővé, hogy a gyógyulás spontán bekövetkezzen. Cél az, hogy a lehető legkisebb beavatkozással, a lehető legjobb eredményt érjük el.
Az OT és az akadémikus orvoslás sok mindenben közös: mindkettő az anatómia és fiziológia tudományos ismeretére épül, a kivizsgálás klinikai módszereit alkalmazza. Ebből a szempontból egy nyelvet beszélnek. A legnagyobb különbség, a beteghez és a kezeléshez való hozzáállásban van. Az eljárások mélyén húzódó gondolkodási folyamat, amely az orvost a megfigyeléseiben és ítéletei meghozatalában vezérli, ténylegesen és radikálisan különbözik a két hagyományban.
Az a személy, aki a lehetőségeihez képest a legjobban funkcionál, gyógyultnak mondható!
A gyógykezelés alapvető elmélete
A terápia a test izületeinek és izmainak, szervi működészavarainak, valamint az energia és a vérkeringés állapotának korrigálásával foglalkozik. A test külső és belső működési folyamatainak normalizálása, valamint a fájdalmak megszüntetése a cél. A módszer a test és a végtagok kezelésével és mozgatásával okozott ingerkeltés útján, változásokat idéz elő a szervezetben. Egy kezelés során a következő rendszereket vesszük figyelembe:
- Parietális rendszer: csontok, izmok, inak, a gerinc és annak összes izülete.
- Visceralis rendszert: minden belső szerv.
- Cranio-sacralis rendszert: a gerincfolyadék áramlásának hatása a központi- és perifériás idegrendszeri műkösésekre.
Ennek következtében négyféle összefüggésben kereshetjük a zavarokat:
- szomato-szomatikus (mozgásszervi zavarból adódó testi fájdalom, zsibbadás, stb.)
- szomato-viscerális (mozgásszervi zavarból adódó, belszervi fájdalom)
- viscero-szomatikus (belszervi zavarból adódó, mozgásszervi probléma)
- vicero-viscerális (valamely belszervi zavarból adódóan, egy másik szervi probléma)
A véletlenül vagy találomra alkalmazott kezelés hatástalan, és káros is lehet.
Az Oszteoterápia határai a test önszabályozásának határain belül vannak!
Ez mind a testre, mind a szellemre, mind a lélekre egyaránt vonatkozik.
A megfelelő kezelés tehát nem csak egy izület mechanikai funkcióját állítja helyre, hanem a helyzet és fájdalomérző idegvégződések irritációjának okát és ezek reflexes hatásait, valamint az energetikai zavarokat is megszünteti.
„Keresd meg, hozd helyre, hagyd békén – ám segíts, ha szükséges!”
A mottóban a teljes gyógykezelési folyamat benne van:
Keresd meg… alkalmazzuk az összefüggések ismereteit, diagnosztikai eljárásokat (kikérdezés, megtekintés, meghallgatás, tapintás, reflexvizsgálatok, röntgen stb.)
Hozd helyre… terápiás megoldások, melyek a kialakult akadályokat szüntetik meg!
Hagyd békén… „az orvos kezel, a természet gyógyít”. Mindenki saját ritmusa szerint gyógyul. A szervezetet önmaga gyógyításában senki nem tudja siettetni, de nem is szabad.
Ám segíts… a terápia elgondolása megengedi az olyan módszerekkel való kombinálást, melyek a szabályozó mechanizmusokat indítják be, és az öngyógyító erőket aktiválják. (akupunktúra, köpölyözés, kineziológia, stb.)
A kéz szerepe
A Terápia alkalmazásánál a tapintás a legfontosabb tényező. Fontosabb, mint a látás vagy hallás, vagy szaglás. A kéz „lát” akkor is, ha szemünk nem látja a tényleges helyzetet.
A száj, és a láb mellett a kéz érzőidegei foglalják el az agy legnagyobb területét. Az egy cm2-re eső érzőideg-ellátottság a kézben a legsűrűbb: 1 cm2-re kb. 50 idegvégződés esik. Nem csoda tehát, hogy megfelelő gyakorlással olyan dolgokat is ki tudunk tapintani, amit egyébként csak röntgennel láthatnánk. A „gondolkodó ujjak” képességét nevezik népiesen „bőrlátásnak”.