Az izmok a mozgás aktív szervei, összehúzódva a mozgás passzív szerveit, a csontokat, mint egy- vagy kétkarú emelőt mozgatják, az ízületeket mûködtetik. Az izmok ezen kívül viselik a test súlyának egy részét is, fenntartják az egyensúlyi helyzetet, a nagy testüregek falát képezik, és segítik egyes belső szervek mûködését (hasprés, légzés), végül meghatározzák a test idomainak alakját, nagyságát és körvonalait is. Az izmok a test tömegének nagy részét (36-45 %-át) alkotják. Nagyobbrészt párosak, néhány izom páratlan.
Az izomrost morfológiai és funkcionális szempontból sima-, harántcsíkolt- és szívizomra osztható. A sima izmok akarattól függetlenül mûködnek s a belső szervek izomzatát alkotják.
Egy-egy izom az izomrostok sokaságából tevődik össze. Az egyes izomrostokat külön-külön is finom hártya borítja.
Az izom gyorsan alkalmazkodik az igénybevételhez, rendszeres gyakorlással a teljesítménye jelentősen nő. A munka során egyfelől az ugyanazon mozgásban résztvevő izmok mûködése koordináltabbá válik, másfelől a gyakran mûködő izom rostjai megvastagodnak, számuk azonban nem szaporodik.
A munkát végző izom fokozott energiaszükségletét a fokozott vérellátás biztosítja. A dolgozó izmon a nyugalmi véráramlásnak akár tízszerese is átmehet.
Az izmok beidegzésük szerint lehetnek a tényleges munkát végző fázisos és inkább az izom tónusát biztosító tónusos mûködésûek. Az általános praxisban a kiegyensúlyozatlanságot és a fájdalmat a strukturális tartományban diagnosztizálják és kezelik. Azt az izmot kezelik, amelyik görcsöl és fáj. Viszont nem mindig a görcsös izom felelős a fájdalomért, hanem az ellenpárja. Ha a szemben lévő izomnak alacsony a tónusa, és így a szükséges ellenerőt nem tudja kifejteni, az ellenpáron fájdalom, görcs jelentkezik. Az erősebb izom kompenzálja a petyhüdt izmot, ezáltal a tartás féloldalasan torzulttá válik.
Szemléltető példa a csapóajtó.
Kóros élettani körülmények között (túlerőltetés, egyoldalú munka, belső szervek zavarai) az izmok jellegzetes módon reagálnak. Az izmok viselkedése meghatározza a klinikai állapotképet, és az alkalmazandó terápiát.
A tónusos izmok feszessé, görcsössé válnak, és rövidülnek. Nyújtani, lazítani kell ezeket.
A fázisos izmok legyengülnek, és megnyúlnak, petyhüdtek lesznek. Ezeket erősíteni kell.
Az aktuális izomnyújthatóság mértékének meghatározása, a kétoldali izületi mozgásterjedelem vizuális becsléssel történő összehasonlításán, avagy – ha ez nem valósítható meg (pl.: páratlan végtag) – a normál értékekhez való viszonyításon alapul.
A feszültség (trigger) -pont
A feszültség pontok, vagyis a trigger-pontok azok a kemény izomrost kötegek, amelyek nem tudnak ellazulni. Ezek az izomrostok folyamatosan összehúzódott állapotban vannak, akár éveken keresztül is. Az adott izmot általában a szimpatikus idegrendszerből jövő hibás üzenetek befolyásolják. Ezek az érzékeny részek a test négyszáz izma közül bármelyikben kifejlődhetnek, leginkább azonban a test legaktívabb izmainak – medence, csípő, váll, nyak, hát – közepében alakulnak ki. A feszültség pontokat kapcsolatba hozzák sok különböző csont,- izületi fájdalommal.
A legtöbb pont úgy érezhető, hogy az ujjhegyünkkel egyszerûen kitapintjuk az izmot. A pontokat érezhetjük kis dudoroknak, merev kötélnek, vagy kis szilvamag alakú, és méretû kis púpoknak. Az orvos támaszkodhat az „ugró reflexre” is, hogy megerősítse diagnózisát. Onnan tudja, hogy feszültség pontot talált, hogy rátapintásakor a beteg a plafonig ugrik. (A keleti orvoslásban ezt ah-shi /magyarra fordítva kb. „Óh jaj”/ pontoknak nevezik) A manuális diagnosztikát kiegészítheti a thermográfia, amely infravörös készülékkel mutatja ki a bőrön érzékelhető hőmérséklet különbségeket, forró pontokként jelezve a feszültségeket.
Mi különbözteti meg a feszültségpontot
egy átlagos fájó izomtól?
A trigger-pont nyomása un. kisugárzó fájdalmat okoz. Megjósolható fájásmintát produkál általában az adott pont körül, de a testnek olyan részein is, melyek nincsenek a feszültségpontok közelében.
Szinte mindenfajta izomsérülés teremthet feszültségpontokat, avagy mindenfajta napi tevékenységgel létrehozhatjuk őket: mint nehéz dolgok felemelése, kalapácsolás, szokatlan nyomás, de lázat okozó fertőzésekkel, idegbecsípődéssel, sőt még azzal is, ha állandóan ropogtatjuk váll, vagy nyaki izületeinket. Egy említésre méltó bûnös még a tanuló póz. Az olyan testtartás, mikor a földön ülve órákig könyvvel a szemünk előtt keresztbetett lábakkal, fejünket előre lógatva olvasunk.
Kezelésmódjai közé tartozik:
- az akupunktúra, avagy nyugati meghatározással „száraz szúrás”. Érdekességképp érdemes megjegyezni, hogy a trigger-pontok több mint hetven százaléka megegyezik az akupunktúrás pontokkal.
- Más módszer bizonyos nyomásponti masszázs, úgymint akupresszúra, vagy pl. a shiatsu.
A kezeléseket, az érintett izomcsoportokat célzó hajlító, és nyújtógyakorlatokkal kell folytatni. Ezek a gyakorlatok segítenek az izmok normális hosszúságának, és erejének a visszaállításában.