A belszervek manuális kezelésének alapja dr. A.T. Still nevéhez fűződik, bár ő szinte alig hagyott hátra írásos formában kezelési leírásokat. De mint ahogyan az a klinikai tudományágaknál lenni szokott, idővel és a tapasztalatok gyarapodásával, a tudásalap is kibővül. A mai állás szerint az Osteopath terápia kiterjed a mellkas, a medence, és a has minden szervére.
Míg a strukturális problémák (pl. a tumorok) normál orvosi vizsgálatokkal viszonylag könnyen kimutathatók, addig a funkcionális problémák (mint pl. a hosszú ideje fennálló mechanikus feszültség) már nehezen dokumentálhatóak, viszont érzékelhetőek. A folyamatosan fennálló mechanikus feszültség a szövetekben negatívan befolyásolja a folyadékkeringést, tápanyagfelvételt, túlstimulálja az idegrendszert, terheli a test mechanizmusait. Ezzel ellentétben a feszültség kezelése serkenti az idegi kapcsolatokat, javítja a folyadék anyagcserét, tápanyagfelvételt, stb.
A belszervi működési zavar, az egymással összefüggő komponensek, (mint pl. a szalagok, fascia, nyirok és vérerek, idegi kapcsolatok), és a vázrendszer károsodott, vagy megváltozott működése. Közvetlen tünetek (pl. reflux betegség) és közvetett szimptómák jellemzik.
A belső szervek esetén az elsődlegesen érintett szövetek a járulékok. (Szalagok, hashártya, mellhártya). Az Osteopath gondolkodás alapvetése az, hogy a gyógyító először a legkomolyabb problémát keresi meg, és azzal kezd foglalkozni, és hagyja, hogy a test végezze a maradék munkát. Ilyen esetben, ha belszervi jellegű az elsődleges probléma, azzal kell legelőször foglalkozni.
Belszervi kapcsolatok
Pl. az emésztőrendszer szervei annyira szoros kölcsönhatásban, illetve összefüggésben vannak egymással, hogy megbetegedéseik gyakorlatilag mindig komplex jellegűek. Egy szerv kizárólagos károsodása igen ritka.
Az emésztőrendszer leginkább sebezhető pontja a vastagbél mikroflórája. Itt van az a bizonyos „kályha” (hara) amelynél szinte az összes betegség kezdődik. (Ha a nyakon, vagy hónalj alatt találhatók lelógó anyajegyek, szemölcsök, akkor feltétlenül javasolt a vastagbél kivizsgálása, gyógyítása, mert a polipok leginkább így „mutatkoznak be”.)
Gerinc és kapcsolatai
Különleges jelentősége van a hátgerinc területén a „testi” és a belszervi idegrendszer szoros kapcsolatának. Megvan ugyanis a lehetősége annak, hogy a gerinc és a mellkas testi működése, és a szív, keringés, a légzés és a felső hasi szervek vegetatív működése zavarja egymást.
A gyakorlatban leggyakrabban a szívpanaszok, és a C5-től Th4-ig terjedő csigolyaszakasz, ill. a megfelelő bordák izületeinek funkciózavarai közti összefüggést figyelhetjük meg. Ennek eredménye a mellkasi fájdalom tünete, amelynek különböző okai lehetnek:
- A C5-Th4-ig elhelyezkedő csigolyák, bordaizületek blokkolása. A fájdalom a szív tájékán a mellkasfalra vetül, de organikus szívbetegség nincs. A manuális terápia megszünteti az elsődleges zavart.
- Az iszkémiás szívbetegségeket blokkolás kísérheti C5-Th4 terjedő gerincszakaszon, a bordaizületekben, és a vállizületben. Ezek az idegi, reflexes úton létrejövő blokkolások gyakran a szívbetegség kezelése után is fennmaradnak, panaszokat okoznak, és manuális kezelést igényelnek. Ha a megmaradt panaszok forrásaként nem ismerik fel a blokkolást, akkor ezeket a betegeket tévesen neurotikusnak értékelik.
- Különböző forrásokból származó ingerek összegződése (melyek esetleg egyenként nem is tűnnének fel) megnyilvánuló kórkép kialakulását okozhatja. Hajlam esetén szívritmus zavarok alakulhatnak ki, melyek a manuális kezelést követően azonnal megszűnnek. Az egyes inger, küszöb alatti volt ahhoz, hogy fájdalmi reakciót váltson ki.
A szívpanaszokként említett példák érvényesek más szervekre és szervrendszerekre is (főleg az emésztőrendszerre), ezért a gyakorlatban igen fontos ezeknek az összefüggéseknek az ismerete.
A középfül vissza-visszatérő fertőzése (otitis media) a gyermekgyógyászok napi rutinjához tartozik. Olyan gyakori, hogy egyre többen tekintenek rá úgy, mint a növekedéssel járó normális folyamatra. Hagyományos kezelése antibiotikumok szedéséből, nemritkán a dobhártya felszúrásából áll. Mindezek mellet előbb-utóbb ismét kiújul, egyre gyakoribb gyulladásokat eredményezve. Tapasztalat szerint gyermekeknél leggyakrabban a cranio-szakrális rendszer keresztcsonti része akad el, valószínűleg egy, a születéskor elszenvedett trauma eredményeképpen:
- Ha a keresztcsonti rész megakad, a teljes Elsődleges Légzőrendszer egyensúlya felborul.
- Ez viszont akadályozza a légzést, márpedig a légzés – a mellkasban ütemesen váltakozó nyomás – ereje az, amely a nyirokkeringést mozgásban tartja.
- Ha a nyirokkeringés nem megfelelő, a fejben és a nyakban megrekednek a nedvek.
- A megrekedt nedv felgyülemlik a középfülben, ami ideális táptalaj a baktériumok számára.
- Aztán annyi baktériumot hajthat ki az ember antibiotikumokkal amennyit csak akar, ha nem tud segíteni a bajt valójában okozó folyadékgyülemen, a baktériumok mindig vissza fognak térni.
Amennyiben nem külső betegségből adódik (pl. malária), Osteopáthiával sikeresen lehet akár egyetlen kezeléssel, végleg megszüntetni ezt az ördögi kört gyermekeknél.
Belszervi diagnózis
A belszervi diagnózis a szállóigévé vált mondást „Az élet mozgás” veszi alapul. Két kapcsolódó struktúrát (pl. valamely belszerv, és a hozzá kapcsolódó gerincszegment) tapintunk finom nyomással, hogy gátoljuk és érzékeljük, ha a másik szerv azonnal csökkenő kötőszöveti feszültséggel válaszol. Ha ez történik, az érintett szervet kezelni kell. A felmérést tulajdonképpen annak megállapítására használhatjuk, hogy az adott probléma zsigeri-testi (viscero-szomatikus), test-zsigeri (szomato-viscerális), vagy zsigeri-zsigeri (viscero-viscerális) jellegű-e.
- Mozgásszervi zavarból eredő belszervi probléma esetén az érintett mozgásszervi struktúra kezelendő.
- Ha belszervi vagy mozgásszervi probléma adódik viscero-szomatikus reflexből, akkor a belső szervet kezeljük.
- Viscero-visceral reflex által okozott belszervi problémánál mindkét érintett belső szervet kezeljük.
Ha az elsődleges probléma területe megvan, nagyszámú technikát alkalmazhatunk.