A közel-kelet kiemelkedő alakjai

A görög-római világban az orvoslásnak 3 alapvetõ ágazata mûködött:

• 1 – kézzel gyógyítás, sebészet,
• 2 – gyógyszerészet
• 3 – dietetika

A több száz kiváló személyiség közül azokat igyekeztem kiválogatni, akiknek a neve Európában is fogalommá vált, s akiknek munkássága a nyugati medicina fejlõdését is jelentõsen befolyásolta.

HYPPOKRATES(I.e. 460-370) Katonaorvos, és vándorgyógyító, a tudományos orvoslás megteremtõjeként tisztelik. Kosz szigetén mûködõ iskola tanítványaként végzett, mely iskola szerint – ellentétben a Knidoszival – nem kell a betegségeket tipizálni, hanem a szervezetben kialakult Többlet – Hiány állapotot kell normalizálni és egyensúlyba hozni. Ennek tünetei nagyon változatosak lehetnek. Kezeléseit személyreszabottan, számos gyógynövény felhasználásával végezte.

GALENOS PARGAMUMNA(I.e.200-130) a Nagy Összegzõ. A négy alapelemhez négy személyiségjegyet is társított. Tanításai évszázadokon át hatottak, és megteremtették az európai gyógynövénygyógyászat, valamint egy indiai orvosi irányzat, az Unani Tibb alapjait.

ABU ZAKAIJJA JUHANNA IBN MASZAVAIH(MESUE)(777-857) Neves nesztoriánus keresztény orvoscsalád sarja, az „elsõ nagy arab orvos”. Szinte egész életét Bagdadban és Szamarrában töltötte, mint kórházigazgató és udvari fõorvos. Annyit írt és fordított, hogy nyugaton sokáig azt hitték, voltaképp két személy. Fõmûve a teljes orvostudományt összefoglaló Kitab al-Kamal, amelybõl csak töredékek maradtak fenn.

ABU BEKR MUHAMMAD IBN ZAKARIJJA(RHAZESZ)(850-930) Perzsiában, Raj-ban született. Fiatalon filozófiát, költészetet, zenét tanult, és csak 30 éves korában kezdett foglalkozni az orvoslással. Bagdadban tanult, késõbb Raj-ban, majd Bagdadban lett kórházigazgató. Sokat utazott, élete során tanítványok százait oktatta medicinára. Híresen szerény és jó ember volt. A teljes orvostudományt összefoglaló fõmûve az „El Havi”, a Kánon és a Colliget mellett a nyugati orvosképzés harmadik alapmûve.

ABU ALI AL-HUSAYN IBN SINA AL-BALKHI(AVICENNA)(980-1037) Bukhara városában született. Filozófus, orvos, költõ, tudós, enciklopédiaíró. Orvostudományi, geológiai, asztronómiai, kémiai munkáit nem vizsgálhatjuk filozófiai tanításaitól elszigetelten. Sokat vándorolt, kutatott, kísérletezett. Ellenszegült a Korán elõírásainak, és elvetette annak dogmáit. A modern kémia megteremtõje. A 10 kötetes Kánon–ja több mint ötszáz éven át (XII – XVII.sz. végéig), orvostudományi tankönyv volt. Ezen kívül Hyppokrates és Galenus tudásának megõrzésében, gazdagításában, ismereteik kijavításában van még nagy érdeme.

IBN ZUHR(AVENZOAR)(1089-1162) Cordobában született helyi orvosdinasztia sarjaként. Averroes õt tartotta Galenosz óta a legnagyobb orvosnak. Fõmûve a négy részbõl álló „Kitab al-Taisir” c. kórtani munka volt, amely fejtõl – lábig tárgyalja a betegségeket, majd eztán azokról a kórokokról szól, amelyek a teljes testet támadják meg.

ABUL VELID MUHAMMAD IBN RUSD(AVERROES)(1126-1198) Cordobában született, és 1195-tõl Cordoba helytartója volt, élete végén halálra ítélték, majd kegyelemmel számûzték. Kitab el-Kullijat /Colliget/ címû, az orvostudományt Avicenna mintájára, de filozofikusabban feldolgozó fõmûve az egyetemi orvosképzés egyik kézikönyvévé vált a XIII – XV. Században.

MUSZA BEN MAJMON(MAJMONIDESZ)(1135 -1204) Cordobában született értelmiségi zsidó családban. Talmudista – filozofikus képzésben részesült, különösen földije, Averroes hatott rá erõsen, és az õ hatására tanult orvoslást is. A vallási üldöztetések elõl több évig vándorolt, majd 1179-tõl Foftatban, a helyi uralkodó orvosa: ettõl kezdve a filozófiának élhet. Munkáiban a zsidó vallást igyekezett a racionalizmussal összeegyeztetni. 16 ismert orvosi mûve van.

TÁVOLKELETI MASSZÁZSTERÁPIÁK

Az egyik kínai legenda alapján a kezdet úgy szól, hogy BIAN CHUE (ie.500 körül) egy már korán elismert gyógyító, a Tui Na módszerrel mentette meg egy haldokló Chao állambeli herceg életét. Az, hogy visszahozott egy haldoklót az életbe, széleskörû elismerést váltott ki, és bekerült a „A Történész Feljegyzései”-be, a Tui Na gyógymód elsõ, írásban feljegyzett sikeres eseteként. Már a Sárga Császár” is behatóan és rendszerezetten foglalkozott e tudománnyal ie. 300-ban.
A primitív Tui Na gyógymód különleges kezelés nélküli, nagyon egyszerû terápia volt, amely tapasztalati tudáson alapult. A módszert már alkalmazták i.e. XI.sz –ban, és a Tui-Na lényeges szerepet töltött be a gyógykezelésben.

A késõbb kialakult iskolákra vonatkozóan elmondhatók, hogy:

• Kína meghatározó részein jöttek létre, így saját történelmük van,
• A Déli iskolák lágyabb technikákat alkalmaznak, az Északi iskolák keményebb technikákat.
• Saját elmélettel, szemlélettel (Buddhista /Shaolin/ vagy Taoista /Wutang/), gyakorlatokkal és képzési felépítéssel rendelkeznek,
• Mindegyik iskolának saját alaptechnikája van, ami meghatározza az iskola nevét és sajátosságát.

A Kuomingtang uralom alatt (1927-1949) a Nyugati medicinát helyezték erõsen elõtérbe, diszkriminálva az akupunktúrát és a Tui Nát, melyek így a kihalás szélére kerültek.
A Kínai Népköztársaság 1949-ben történt megalakulása óta a hagyományos gyógymódokat ismét elfogadták, és mindegyikük nagyot fejlõdött. Tui Na terápiás kórházakat, az általános kórházakon belül pedig külön ilyen osztályokat állítottak fel 1956-tól, önkormányzati és autonóm régiók szintjén. Tui Na tanfolyamokat szerveztek, majd ilyen iskolákban kezdték képezni a specialistákat. Számos specialista terjesztette el külföldön is széles körben klinikai tapasztalatait.
A Tui Na nagy hatással volt a környezõ népek gyógyterápiáira is.

Thaiföldön a Vat-Pho hasonlóan régi keleti masszázsterápia, ami arról a templomról kapta nevét, melyben valamikor kialakult, és a mûfaj szentélye lett.

Japánban a Tui Nára és helyi ismeretekre építve alakult ki a Shiatsu masszázs, melyet mára már szintén kombináltak a nyugati anatómia-élettani ismeretekkel.

Indiában a Marma gyógyászat tekint vissza évezredes múltra, mely napjainkban ugyanolyan elfogadott és keresett terápia, mint a régi korokban.