A legtöbb kultúrában vannak kezelési feljegyzések erre vonatkozólag, és a koponya kezelésének népi orvoslási formái is léteznek.
Ennek teljes ismerete lényegileg a csontkovács praktikák csúcsát jelenti. Nem csak fizikai betegségek, hanem mentális zavarok is kezelhetõk vele, vagyis ennek ismerõje egy másik személyen tudatmódosítást is képes volt végrehajtani. A keleti iskolák, az osteopathia, és a chiropractika módszerén belül is ismeretes a koponyacsontok kezelései, a Craniopathia. A kranioterápiás technikák által sok, ismeretlen eredetûnek tartott betegség is kezelhetõvé vált.
1909-ben Dr. WILLARD CARVER chiropractor volt az elsõ, aki ázsiai és a dél-amerikai indián módszerek nyomán, a nyugati orvoslás szemszögébõl kezdte vizsgálni a „koponya-csontrakást” Õ bizonyította elõször, hogy a koponyacsontok varratairól alkotott összecsontosodási elmélet téves.
1920-ban, Kanadában,dr. NEPHI COTTAM chiropractor, az Egyesült Államokban pedig WILLIAM GARNER SUTHERLANDosteopath doktor fejlesztette tovább Carver elméletét. Természetesen, mindegyikük a maga nézetei szerint:
- Cottam technikája a legkorábbi igazolható kiropraktikus koponya-megközelítés. Õ írta az elsõ ilyen szöveget ( A kraniopátia története) 1936-ban. Cottam az idegi mûködésre, és a koponyavarratok formai változatait figyelembe véve dolgozta ki terápiás módszereit, ami így többféle kézpozíciót tartalmaz, valamint rövid (15-20 perces) a kezelési idõ.
Nephi Cottam tudatában volt annak, hogy a koponyacsontok mozgása tapintható, ezért eljárásai olyan megfigyeléseken alapultak, melyek érintették a koponya iránypontjait, az asszimmetriákat és bizonyos szimptómákat, melyek jelzésül szolgáltak a koponyacsontok kézi manipulációjának szükségességére. Cottam módszere, a ”10 lépcsõs kezelés”, Craniopathy néven vált ismertté. (Fia, Calvin Cottam 20 lépcsõsre módosította apja terápiás rendszerét)
Sutherland elõször is sajátos készüléket fejlesztett ki ahhoz, hogy saját koponyacsontjait mozgassa vele. Módszere az Elsõdleges Légzési Mechanizmusra, valamint a craniális ritmusra épít Cranial Osteopathy néven. Nagyon lágy technikák jellemzik e terápiát, ezért egy-másfél óráig is eltarthat egy kezelés.
Azóta többen is kidolgozták kraniopátiás módszereiket, de a koponya-kezelések modern formái mind Nephi Cottam és W.G. Sutherland munkáiból származnak.
- Major Bertrand. DeJarnette:Sacro–Occipital Therapy (1940)
- John Upledger:Craniosacral Therapy (1980)
- George Goodheart:Applied Kynesiology (1988)
- Norton:Somatic Cranial Work (1991)
- Howat:Chiropractic Manipulative Reflex Technique
- W J Kotheimer:Kotheimer’s Method (kb. 1995)
A SOT és az AK módszertan komplex megközelítést kínál állapotok széles változatosságára, amíg a kranioszakrális terápia (Upledger megközelítése) egy viszonylag egyszerû kiegészítést kínál olyan módszerekhez, melyet sok terapeuta már alkalmazott.
Az AK néhány aspektusát már átvették más egészségügyi ellátók, mint például masszázs terapeuták és természetgyógyászok, kik között nem mindenki rendelkezik azokkal a diagnosztizáló készséggel és széles látókörû tudással a neuromuszkuloszkeletális rendszerrel kapcsolatban, amit pl. egy kiropraktortól vagy oszteopáttól elvárnak.
Ázsiai kraniopátia
A régi különbözõ népgyógyászati alkalmazásokon túl a modern koponyaterápiák ötvözik kelet és nyugat tudományát. Az osteopath technikákat kombinálták a hagyományos kínai orvoslással, így egy sajátosan kínai szemléletû, de tudományosan meghatározott módszer alakult ki.
Prof. BRIAN Y.K. CHAN
1980 – ban szerzett diplomát a Hong Kong-i Kínai Egyetemen. Ezután számos kutatásokat szervezett a test és a koponya manuális technikáinak ismereteire. A ’90-es évek közepén kezdte tanítani a Synthetic Manual Physio Therapymódszerét Hong Kong-ban, Szingapúrban és Japánban.
Prof. W. Y. Mak – kal megalapítják a “The Society of Synthetic Manual Physio Therapists”.(Az irányzatot jelenleg 16 országban – Új-Zealandtól Skandinávián át Amerikáig – fogadták el). Valamint Ö hozta létre az „Ázsiai Koponyaorvosok Társaságát”. Terápiás módszerét Cranial Alignment Therapy néven jegyzik.
Ezek az iskolák mára szinte az egész világon elterjedtek, de földrészenként mégis eltérõek, mivel a helyi technikák, ismeretek beleszövõdtek az alapismeretekbe, nézetekbe. Mégis, mikor a 19. században megjelentek nyugaton, az akadémiai orvoslás látóterében, „orvostudományon kívülinek” minõsítve, gyanakvó elutasításban részesültek. A korai élharcosok spekulatív, és magába forduló, homályos elméletei is nagyban táplálták a módszereik tudományos voltával kapcsolatos kételyeket.
A csontrakás tudományának hatékonysága azonban empirikusan beigazolódott. Késõbb, amennyire lehetett, megszabadították a spekulatív, babonás terhektõl. Ezen túl az is bebizonyosodott, hogy a mozgásrendszerhez való kapcsolódása folytán messzemenõen önálló sajátosságok, és törvényszerûségek jellemzik. A modern anatómiai, biomechanikai és idegkórtani szemlélet alapján közelítettek egymáshoz a különbözõ nézetek. Kétfajta elvárás alakult ki a módszerrel kapcsolatban:
Ázsiai téren: A csontkovács a mozgásrendszer és energetikájának mûködésével, diagnosztikájával, terápiájával, megelõzõ és rehabilitációs gyógytornával, törések és ficamok ellátásával foglalkozik.
Nyugati meghatározásban: A „csontkovácsolás” a muszkuloszkeletális (mozgásszervi) gyógyászat egyik szakága, mely a mozgatórendszer élettanával, a Funkcionális Ízületi Blokk (FIB) kórélettanával, diagnosztikájával, terápiájával, valamint megelõzõ és rehabilitációs lehetõségeivel foglalkozik.
A kettõ csak elviekben hasonló. Mindkét szemléletre rányomja bélyegét az adott területen hivatalos medicina. Magyarán keleten egy komplex, önálló gyógyászati rendszer, míg nyugaton, mint kiegészítõ lehetõség mûködik.
ÁLLATI CSONTKOVÁCSOK
Az emberi nyavalyákból adódóan más emberek az állatokkal kezdtek foglalkozni. Az állatorvoslás minden nomád nép életében elsõrendûen fontos tudomány, hiszen a régi korok emberei is ismerték az állatok – fõleg lovak, szarvasmarhák, kecskék, juhok – manuális terápiáját.
Osteopath vonalon, 1970-ben egy francia állatorvos, Dr. DOMINIQUE GINEAUX a humán kezelési technikákat adaptálta át lovakra. Írt egy könyvet is errõl, „Les Cheveaux m’ont dits” (Lovak mondták nekem) címmel. Munkája erõsen közremûködött a lovak, késõbb más állatok kezelésében is, így alapítónak lett nyilvánítva e mûfajban. Ezt követõen ez az Osteopath irányzat hatalmasat fejlõdött, ezzel újfajta látásmódot és új terápiát hozva létre az állatgyógyászatban.
Amerikában, a Chiropraktika iskoláin belül 1986-ban, Dr. SHARON WILLOUGHBY állatorvos és kiropraktor dolgozta ki a mûfaj gyakorlati filozófiáját, megfelelõ kezelési mûfogásait. 1988-ban egy konferencián tartott elõadást tevékenységérõl. Ennek sikere után 150 óás kurzusokon kezdte el oktatni módszerét állatorvosoknak, és kiropraktoroknak. 2000 Júniusában, az akkorra már népszerû Willoughby dr. vezette társaság, megalapította az amerikai állatorvos-kiropraktorok egyesületét, az American Veterinary Chiropractic Association-t. (AVCA) Ezen belül jött létre a mára önállóan mûködõ „Állatcsontkovács Iskola” (Animal Chiropractic School).
