– Oszteopátia –
Az Osteopathia Amerikában lett kidolgozva, Dr. ANDREW TAYLOR STILL (1828-1927) háziorvos által, 1860-1874 között. (A szó görög eredetû. Az osteo– jelentése „csonthoz tartozó”, a pathos „bántalmat” jelent) Az Osteopath szemléletmód szinte teljes egés ében megegyezik a keleti orvoslás szemléletével. Still doktor sokat utazott lovas kocsin, és saját bevallása szerint már jobban ismerte lovának gerincét, mint a klienseiét. A polgárháborúban katonaorvosként vett részt, és tapasztalatai megingatták bizalmát a kor orvostudományában. Ráadásul három gyermeke és fiatal felesége is járványos agyhártyagyulladás áldozata lett. Így kezdett el foglalkozni az indiánok gyógykezeléseivel, frenológiával, magnetikus (bioenergetikus) gyógyítással, s ehhez orvosi ismereteit is hozzáfûzte. Nem csak átvette a sámánok és csontkovácsok õsi mûvészetét, hanem megfelelõ gyógyászati rendszerré is fejlesztette. Az úgynevezett hosszú, és rövid erõkaros technikákat kombinálta masszázs, és reflexponti nyomással kiegészítve. 1892-ben, Kirksville-ben (Missouri) alapította meg az elsõ Osteopath iskolát (American School of Osteopathy). |
JOHN MARTIN LITTLEJOHN, 1892-ben érkezett Amerikába. Still kezelte ki állítólagos gyógyíthatatlan nyaki fájdalmaiból. Ezt követõen mellette maradt, elvégezte nála az Osteopath iskolát, majd Chicagoban sebészetet tanult. Doktorálása után azt akarta, hogy az osteopáthok tanulják meg a modern gyógyászatot is. Ez Still elveivel ellenkezõ nézet volt, ezért Littlejohn visszatért Angliába, és megalapította a British School of Osteopathy -t 1917-ben. A „gerinc mechanikája” c. munkájában megalapozta a test statikai erõvonalainak ismereteit. |
HARRISON H. FRYETTE, Still egykori tanítványának nevéhez a „Fryette-szabályok”fûzõdnek. 1918-ban dolgozta ki tételeit, mely a kisizületek és porckorongok együttes térbeli mozgásait elemzik szegmentálisan és globálisan, valamint mutatják be ezeket a diagnosztika és terápia szemszögébõl. |
JEAN-PIERRE BARRAL továbbfejlesztette Still belszervi manipulációit, valamint a kraniális hártyák és idegek kezeléseiben ért el kiemelkedõ sikereket.Módszerét 1985-tõl oktatják a Barral Institut-ban. |
– Kiropraktika –
A szintén amerikai Chiropractic iskolát DANIEL DAVID PALMER alapította 1895-ben. (a Chiro = görögül kéz, Praxis= módszer) Azt lehet mondani, õ egyesítette, majd dolgozta ki a klasszikus „csontkovács” technikákat. Palmer kereskedõ volt, s egy napon süket szolgája leesett a lovas kocsiról. Szerencsés esés volt, nem törött semmije, de a hátára esett. Fájó háta ellenére meglepõdve tapasztalta, hogy helyreállt a hallása, amit gyermekkorában vesztett el, szintén egy baleset következtében. Ezen felbuzdulva Palmer kutatásokba fogott, majd kialakította a saját rendszerét, mely a gerinc manipulációjára fektette a hangsúlyt. Nézete szerint minden betegség a csigolyák félficamából (szubluxáció) adódik. Ennek kapcsán a náthás panaszokat is gerincmanipulációval kezelte. Közvetlen a csigolyák harántnyúlványain dolgozott, vagyis kizárólag rövid erõkaros, „kemény technikákat” használt. Ez a mai napig megmaradt jellegzetességei között az iskolának, amit Davenportban (Iowa) hoztak létre „The Palmer Infirmary & Chiropractic Institute” néven. |
A Palmer iskola egykori tanítványa, CLARENCE S. GONSTEAD építészmérnök volt, de fölöttébb érdekelte az emberi test felépítése. A legtökéletesebben rendszernek tartotta. Ezért kitanulta a chiropractikát, de az iskola rendszerébe belekombinálta mérnöki ismereteit. Így született meg a modern biomechanika mely mára mindegyik manuális rendszerben alapvetõ tananyag lett. Gonstead is saját iskolát alapított „Gonstead Chiropractic Science & Art” néven, 1923-ban. (Nt Horeb, Wisconsin). |
DEREFIELDnevéhez fûzõdik a lábhosszkülönbségek rendszerének és okainak összefoglalása (Derefield Leg-Check Analysis), valamint a „Ligh-Touch Chiropractic” iskola megalapítása. |
J. CLAY THOMPSON1949-ben, 37 éves korában végzett chiropraktorként a Palmer-egyetemen. Kicsi emberként (nem volt több mint 60 kg) tudta, hogy kell találnia egy módszert, amivel kisebb erõvel is kezelni tud egy beállítást. Megismerkedett Derefield „Ligh-Touch” módszerével, aminek kapcsán kidolgozta saját elképzelését, és megalkotta a „Thompson-ágyat”. 1955-ben megadták Thompsonnak az eljárási szabadalmat, melynek lényege az, hogy a manipulációs erõt nem a terapeuta által kifejtett erõhatás adja, hanem az ágy szerkezetének visszaható erõi. Így kialakult egy forradalmian új kezelési módszer, melyet viszont csak és kizárólag a Thompson-ágyon lehet alkalmazni. Thompson folytatta Derefield lábhossz-analízis kutatásait, és így a módszer Derefield-Thompson Leg check Analysis System –ként vált ismertté. |
– Manuális Medicina –
Az 1920-as évek elején, német orvosok kezdték tanulmányozni a brit osteopathiát, és a népi csontkovács módszereket. Ennek eredményeként 1950-ben született meg Európában, a modern csontkovácsolás. Sok orvos tett hozzá a maga szakterületérõl kapcsolódó anyagot, pl:
- Angliából: Mennel, Cyriax, Stoddard
- Németországból: Schmorl, Junghaus, Guttmann
- Franciaországból:Maigne
- Skandináviából: Brodin, Kaltenborg
- A csehszlovákiai Karl Lewit nevéhez fûzõdnek az egységesített tematikájú képzések 1960-tól.
Így kialakult egy tudományosan jól megalapozott, pontos diagnosztikai, és terápiás mûfogásokat tartalmazó gyógyászati eljárást. A módszer a mindenkori helyzetnek legmegfelelõbb kezelési technikát alkalmazza, beleértve a pillantás-, légzés-, mobilizációs- és manipulációs technikákat is. Fõleg Európában terjedt el.
A manuális medicina nevet az orosz csontrakók is átvették, de arrafelé nagyon egybefonódtak a helyi, a kínai, és a nyugati technikák és nézetek. E miatt egy sajátos, leginkább manipulációra épülõ „kemény” stílus alakult ki. Itt is voltak kiemelkedõ, legendás egyéniségek, mint KASSZIAN aki – állítólag – egyetlen nap ezer embert kezelt meg, de mégis a közös fejlesztés jellemzi az irányzat további sorsát.