Pszichológiai tényezők

A gerinc feladata a test tartása, ezen belül azonban nem csak fizikai értelemben a csontok, inak, izomrendszer stabilitásának biztosítása, hanem az ember belső feszültségi állapotára, öntudatára való hatás is. A mindennapi gondok mellett nem könnyű feladat a nyílt, optimális tartás, vagy a sorscsapások utáni felemelkedés.
A mai körülmények között a gerinctáji fájdalmak okait vizsgálva az öröklött, szervi, fizikai elváltozások mellett mindenekelőtt a megváltozott mozgás és terhelési tényezőket kell megnevezni, amelyek a civilizációs környezetből fejlődtek ki: tartós ülés vagy állás, munkahelyi kényszertesthelyzetek, stb. Mindezek mellett pszichológiai, pszichoszomatikus hatások is szerepet játszanak.

Peseschkian és Eichler professzorok 1984-85-ben egy ortopédiai klinikán 100 gerincpanaszos beteget vizsgáltak meg, melynek során a következők derültek ki:

• A betegek 62%-nak átlagon felüli volt a saját teljesítőképességébe vetett hite,
• 62% érzett gyakran görcsös feszültséget.
• 71% titokban tartotta mások előtt a betegségét.
• 66% erős jelleműnek mutatta be magát.
• 11% végzett nehéz testi munkát és 29% nehéz terheléssel járó, álló helyzetű tevékenységet.

Megállapítható, hogy feltűnően kevesen hivatkoztak testi megterhelésre, ugyanakkor igen nagy volt az aránya azoknak, akik ülő munkát, vagy kedvezőtlen testtartással járó tevékenységet folytattak. Ezek az összefüggések jól ábrázolják a modern dolgozó embert, akire jellemző a nyugtalanság, az állandó aktív készenlét, kikapcsolódás lehetőségének hiánya, a bizonytalanság az elismerésre való vágyakozás.

A gyakran csak stresszként emlegetett pszichés terhelés és a gerincfájdalom között közvetlen összefüggés van. Pszichés szempontból terhelést jelenthet a siker, teljesítmény utáni hajsza, hibáktól és kudarcoktól való félelem, egzisztenciális fenyegetettség, de ide sorolhatók a szociális feszültség, a munkahelyi versengések, és konfliktus helyzetek is. A tartósan negatív stressz gyakran vezet a személyiség megváltozásához, amelyre a gyakori félelemérzés és a depressziós állapot a jellemző.
A depresszióra való hajlam különösen sok olyan panaszt okoz, melyet a beteg a gerinc felső szakaszára lokalizál. Az érintett izmok közül a trapézizom és a lapockaemelő reagál legérzékenyebben a pszichés állapot változására. Pszichés igénybevétel már gyermekkorban okozhat panaszokat, melyek legtöbbször fejfájás formájában jelentkeznek. Ebben sokszor az iskolai elvárások, és a szülők túlzott becsvágya is szerepet játszik.

Túlterhelés

„Az állandó belső feszültség és görcsös állapot az izomzatban a nyugalmi tónus megváltozását okozza, ami növeli a porckorongokra ható nyomást, és ezáltal porckorongbántalmakra hajlamosító tényezőnek tekinthető.” (Eichler)
Közelebbről szemlélve a tartós nyomásnak különböző hatásai lehetnek, melyek összességükben a kisebb fájdalomérzetekért, és a komolyabb megbetegedésekért is felelősek lehetnek.

• Hiányos vérellátás a törzsizomzat területén, ami a fokozott feszültség következménye.
• Fáradtság és gyengeségérzés, ami általános, gyakran tartós gerinctáji panaszokhoz vezet.
• Fokozott izomfeszülés az ágyéki-keresztcsonti átmenet területén, ami depresszióra hajlamosít a helyi fájdalmon kívül.
• Porckorong ozmotikus anyagcsere ellátásának korlátozottsága, ezáltal a csigolya közti tér beszűkülésének veszélye, ill. a kilépő ideggyökök irritációja.

Az isiász jellegű panaszoknál is megfigyelhető kísérőjelenségek (rendellenes fáradékonyság, levertség, stb.) Egyebek mellett a gerincvelő szimpatikus határkötegének és a hátsó gerincvelői ideg szoros kapcsolatára vezethető vissza.

Alulterhelés

Nem csak a feszültség és a nyomás túlzott mértéke, vezet a gerinc degeneratív elváltozásaihoz, hanem az említett jelenségek elégtelensége is. Az okokat is ugyanazokban a társadalmi és magánéleti körülményekben kell keresnünk, ahol a félelem és a szorongás nem ellenszegülést és agressziót vált ki, hanem gátlást, lemondást, visszahúzódást. Érzelmi és vegetatív szempontból minden embertípust regresszív alapállás, és ebből adódó passzivitás és feszültségmentesség jellemez, bár ezt a viselkedési mintát a modern környezet egyre jobban háttérbe szorítja. A mozgás területén ez már majdnem tökéletesen bekövetkezett: Szinte minden fizikai munkát gépek vesznek át, gyaloglás helyett autóba ülünk, stb. Gerinc esetében ez abban nyilvánul meg, hogy a túlságosan alacsony feszültség és gyenge nyomás

• Az egész izomzat vérellátásának csökkenéséhez vezet
• Bizonyos izmokat kifáraszt, másokat elernyeszt
• Meglazítja a gerinc élettanilag helyes görbületeit, ami a csigolyák elmozdulásához, és következményes károsodásához vezet
• Megakadályozza a porckorong táplálásához szükséges szivacsszerű összenyomódást.

A legrosszabb esetben a túlterhelés és az alulterhelés összekapcsolódik:
Egyik oldalon a pszichés túlterheltség, a másik oldalon a teljes mozgáshiány, és ez a két hatás váltakozva gerjeszti egymást. A beteg részéről önámító harc kezdődik, ami általában mértéktelen evésben, ivásban, dohányzásban, és/vagy alkoholfogyasztásban nyilvánul meg. Az így kialakuló állapot növeli a gerinc terhelését, ami további romlást eredményez.

A gerinc a testtartás által jelzi, hogy kész-e a parancsnak engedelmeskedni, vagy megtagadja azt, félelmet, ellenállást vagy készséget mutat a feladat teljesítésére. A kezelés eredménye leginkább a porckorong állapotán mérhető le. Ha a porckorongot túlságosan erős, vagy hosszantartó terhelés éri, elkophat, vagy szakadás keletkezhet rajta. Azonban ha a nyomás és tehermentesítés kiegyenlített mértékben váltakozik, akkor képes az egész embernek hosszútávon mind szilárdságot, és stabilitást, mind mozgékonyságot biztosítani.

A gerincpanaszoknak tehát viszonylag gyakori oka pszichikai zavar, főleg a váll, a nyak, és az ágyék területén. Mindenfajta külső, vagy belső megterhelés kivetülhet a gerincre, és ott feszülés, vagy blokkolás formájában testi panasz képét öltheti.
Más szempontból a hosszasan fennálló csigolyaizületi blokkolások a pszichés közérzetet befolyásolhatják, és okot adhatnak a kezelésre.
Ezen kívül mindig fennáll annak a veszélye is, hogy az esetleg még fokozódó panaszokért a gyógyítót teszik felelőssé. Ezért igen egyénien kell eljárnunk, és esetről esetre kell döntenünk arról, hogy kezeljük-e manuálisan a kísérő blokkolásokat, vagy ne. A siker általában csekély, mert az alapvető okot nem szüntettük meg.

Pszichés problémák csigolyánkénti felosztása
(kínai medicina alapján)