C’hí-kung – A légzés erejét használó (energia)gyakorlat
Az energiagyakorlatok a betegségek megelőzésének, erősítésének, az élethossz megnyújtásának céljával teremtődtek meg, a betegségek, és az ellenük harcoló emberek által. A hagyományos gyógyászatok kialakulásának történelmét vizsgálva láthatjuk, hogy a gyógyítók minden korban nagy figyelmet szenteltek a különböző légző gyakorlatoknak, és komoly eredményeket értek el használatukkal.
A légzéstechnika (kínaiul C’hí-kung) az ember energiájának edzésismerete, és művészete. Pontosabban egy metódus, mellyel a gyakorló öntréninggel fizikai és mentális fejlődést érhet el. Hogy ezt a célt elérje, a gyakorlónak párhuzamot kell találnia szelleme, adott testhelyzete, és légzése között. Ez egyfelől önszabályozó hatással van a szervezet működésére, és fenntartja a dinamikus egyensúlyt. Másfelől, kiváltva a testből az „energia-tárolási reakciót”, csökkenti az energia felhasználását, fokozza az energia felhalmozást, megteremti a Yin és Yang szabályozás hatásait.
Többfajta módszert fejlesztettek ki az évszázadok során, s különböző testhelyzetekben gyakoroltak: ülve, állva, keringve, mozgáskombinációkat végezve stb. Kinek melyik felelt meg a legjobban, s melyik kivitelezés hozta meg a várt hatást. Mára ezeket a gyakorlatokat összegyűjtötték, rendszerezték, s hivatalos tananyagát képezik a hagyományos keleti orvoslást tanító intézményeknek.
A légzés és Yin – Yang
A kilégzés és belégzés vonatkozásában:
- a kilégzés Yang, míg a belégzés Yin.
- A kilégzés oszlat, a belégzés erősít. („a kilégzés kiengedi a C’hít, a belégzés begyűjti azt.”)
- A kilégzés elektromos erőket gerjeszt az aurában, a belégzés magnetikust.
– Azok, kikben túl sok a tűz, a kilégzésnek szánjanak több figyelmet a gyakorlás során, így szabadulva meg felesleges energiájuktól.
– Azok, kiknek gyenge a tüzük és/vagy C’hí – ük kevés, a belégzésre koncentráljanak, hiszen energiájuk már eleve kevés ahhoz, hogy még többet elpazaroljanak.
– Azok, kikben egyenlők az elemek hatásai, harmonizáló légzéssel – megegyező idejű ki- és belégzés – gyakorolhatnak megfelelően.
Két napszak alkalmas igazán a gyakorláshoz: a napfelkelte, és a napnyugta ideje. Amikor felkel a nap, friss életerő árad a növényekből. Ezt az erőt a belégzésre koncentrálva gyűjthetjük össze magunkban. Napnyugta idején a C’hí harmonikus mozgásban van, s az ehhez tartozó harmonizáló légzéssel készíthetjük fel magunkat, az elnyugvásra.
Gyakorlásunk alatt kialakuló változásokat, érzékelést nagyban befolyásolja a Föld mágneses hatása. Ezért van megadva mindegyik fő gyakorlatnál, hogy mely irányba fordulva kell végezni.
A négy évszak – a Tavasz szele, a Nyár melege, az Ősz hűvöse, és a Tél hidege – is más-más hatással bír. Ezekkel is össze kell hangolnunk edzéseink felépítését. „tavasz és nyár teremti a Yangot, ősz és tél pedig a Yint.” Tavasszal és nyáron inkább hűsítő légző, és nyújtógyakorlatokat végezzünk, míg ősszel és télen a jobban melegítő, intenzívebb hatású erősítő technikák kerülnek előtérbe.
A „Csontok légzésének” gyakorlata
- Álljon kis terpeszállásba, karja a test mellett legyen. Tenyerek lazán, a földdel párhuzamosak. Szemét csukja be, és szabályosan lélegezzen.
- Belégzésnél – emelje karjait a légzés ütemében vállmagasságig – képzelete kövesse a levegő útját, ahogy behatol a lábujjakon, végighalad a láb minden csontján, majd a gerincen végighalad a mellkasba.
- Kilégzésnél – karjait engedje le a légzés ütemében a teste mellé – érezze, ahogy a levegő lefelé halad, majd a lábujjakon távozik (mindkét lábával külön-külön ismételje el háromszor).
- Most képzelje el, hogy a levegő a kéz ujjain hatol be, és a karon keresztül jut el a vállon át a fejig.
- Kilélegezve kövesse a levegő útját az ellenkező irányba (mindkét karral külön-külön háromszor ismételje).
A „csontok légzése” biztosítja a test és a szellem teljes lazítását.