A trauma fogalmának meghatározásába a szervezetet kívülről ért károsító tényezők következményeit foglaltuk bele. A trauma mindig az egész szervezetet éri, még akkor is, ha körülírható, meghatározható annak helyi hatása. A sérülést szenvedett embert nemcsak helyi szöveti károsodások érik, hanem az egész biológiai egyensúlya, energetikája meginoghat akár olyan súlyos formában is, hogy életét fenyegető sokkos állapot lesz a trauma következménye.
Törések
Csonttörésnek nevezzük általánosságban a csont folytonosságának megszakadását. A törés akkor jön létre, ha a külső vagy belső mechanikai erő legyőzi a csontszövet ellenállását. A csontszövettel szemben mechanikai követelményeket jelentenek a külső behatások, az izomzat működése és a test súlya. A másik fontos tényező a csontszövet ellenállása, amely a sérült korának és nemének megfelelően fiziológiás körülmények között is változik. (Ezért gyakoribb idős korban bizonyos típusú törés nőkön, mint férfiakon. Pl.: csípőtáji törések, stb.)
A törés tünetei:
Szubjektív tünetek: fájdalom és működési zavar.
Objektív jelek: alaki elváltozások, rendellenes mozgathatóság, csontrecsegés. Ha a törtvégek egymással szemben nem mozgathatók el vagy a mozgás során nem érintkeznek, a csontrecsegés mint törési jel hiányzik.
A törések kezelése
A töréskezelés napjainkban is használt módszerének a lényege: az elmozdulások mielőbbi megszüntetése, a törtcsontok megszakítás nélküli rögzítése és a rögzítés nélkül hagyott testrészek mielőbbi aktív működtetése.
A kezelés általában három szakaszra osztható: elsősegélyre, sebészeti ellátásra és utókezelésre.
A törött csontok összeillesztését sokkal könnyebben végezhetjük el, ha az izomzat ernyedt állapotban van, ezért általában érzéstelenítésben rakjuk helyre.
A helyreigazítás alapszabálya, hogy a testközeli törtvég megfelelő rögzítése után a testtávoli részt kell az előbbihez illeszteni. Magát az összeillesztést húzás-ellenhúzás alkalmazásával végezhetjük el. A helyreigazítás után gondoskodnunk kella kedvező helyzetben való megtartásról. A rögzítésnek addig kell tartania, amíg a csontok össze nem forradnak.
A törés gyógyulása a mésztartalmú szilárd csontheg kialakulásával befejeződik. A kezelés legfontosabb célja azonban nem a csontos összeforradás elérése, hanem – ezzel együtt – a szervezet működésének helyreállítása. A callus-képződés a törés gyógyulásában tehát nem cél, hanem csak feltétele a működések helyreállításának.
Ficam
Kóros állapot, amelynek lényege, hogy az ízületet alkotó csontvégek közül az egyik normális helyzetét jelentős mértékben és tartósan megváltoztatja.
Teljes ficamról beszélünk, ha az ízületi felszínek egyáltalában nem érintkeznek egymással.
Részleges ficamnak vagy félficamnak – szubluxáció – nevezzük a kóros állapotot, ha az ízületi végek részben érintkeznek, de nem az egymásnak megfelelő ízfelszínek fekszenek össze.
A ficamodás irányát a perifériás elhelyezkedésű csont elmozdulásának iránya szerint jelöljük meg. (Pl.: hátsó könyökficam, ha az alkarcsontok proximális végei a felkarcsonthoz képest hátrafelé csúsznak.)
Főleg azok az ízületek ficamodnak, amelyek nagyobb fokú mozgást biztosítanak. (Pl.: vállízület.)
Keletkezésük szerint megkülönböztetünk veleszületett és szerzett ficamokat. A szerzett ficamok közül leggyakrabban a traumás ficamok fordulnak elő.
Tünetei:
Éppúgy, mint a törésé szubjektívek és objektívek lehetnek. A szubjektív tünetek megegyeznek a törések szubjektív tüneteivel, ezért nem jellemzőek.
Az objektív tünetek között a legfontosabb az ízület rögzítettsége, mely ellentétes a törések kóros mozgathatóságával szemben.
Észlelhetünk alakváltozást, tapinthatjuk a deformáció területén a kóros helyzetbe került ízvégeket, megállapíthatjuk a tengelyeltérést, a végtag méreteinek változását is. A fájdalom nem jellemző tünet, de általában jelen van.
A leglényegesebb különbség a törés és a ficam között: törés esetén ott is észlelünk mozgást, ahol mozgás normálisan nincs, ficam esetében ott sem mozog az ízület, ahol normálisan mozogni szokott.
A ficam kezelése
A kezelés célja a sérült ízület funkciójának visszaállítása. Ehhez az szükséges, hogy a ficamodást mielőbb helyretétel útján megszüntessük, tehát megteremtsük a lehetőségét annak, hogy a sérült lágyrészek kedvező helyzetben gyógyuljanak. A fájdalmasan feszülő izomzat erejének lekűzdésére jó érzéstelenítés szükséges. A helyretétel sikerét az bizonyítja, hogy a mozgások újra visszatérnek.
A repozícióután rögzítést kell végezni, hogy az ízületi végek normális helyzetét fenntarthassuk.
Ha a ficam nem tehető helyre vagy idősült, műtéti helyretételt kell végezni.
%-os arányban