Az ortopédia az orvostudománynak az az ága, mely a tartó és mozgatóapparátus világra hozott és szerzett deformitásaival, heveny és idült gyulladásaival, funkciózavaraival, degeneratív elváltozásaival foglalkozik.A tartó és mozgatóapparátust ortopédiai szempontból a szervezet egységes szerveinek tekintjük, melyet a test csontos váza, a vázat összetartó ízületek, az azokat mozgató izom- és idegrendszer alkot.Ennak értelmében az ortopédia a vázrendszer statikájával, biomechanikájával és dinamikájával foglalkozik.Mint megelőző tevékenység a tartó és mozgató szervrendszer alaki és működésbeli egységét és épségét igyekszik megőrizni.Mint gyógyító tudomány a formai és funkcionális zavarokat kívánja megszüntetni.A helyes gyógyító tevékenység egyidejűleg szorosan vett megelőzés is.
Testtartás
A gerinc szagitális irányú fiziológiás görbületei az ülés, az állás, járás begyakorlásával és a törzsizomzat kifejlődésével, a statikai fejlődés folyamán alakulnak ki, és a homo sapiensre jellemző, egyenes testtartást eredményezik.
Először a nyaki lordózis alakul ki, a gyermek hasra fordulásával és a fej emelésével. A következő görbület egy hosszú, dorzolumbális kyphosis, a felülés időszakában, 6-12 hónapos kor között fejlődik.
A lumbális lordózis kialakulása az állás és a járás megkezdésekor veszi kezdetét, és fokozatosan visszaszorítja a hosszúívű kyphosist a háti gerinc szakaszra. Vele együtt – a járással és a tartási izomzat erősödésével – a szakrális kyphosis is fokozatosan kialakul. Bármilyen külső tényező, mely ezt a spontán, elsősorban az izomzat fejlettségi szintjétől függő statikai fejlődésmenetet megzavarja, károsan befolyásolja a gyermek további fejlődését.
Valamennyi statikai fejlődési fok csak megfelelően fejlett izomzattal jön létre, külső segítség nélkül. Helyes statikai fejlődés esetén 6-7 éves korra a gyermek számára harmonikus görbületrendszer alakul ki.
Gerincferdülések
A hanyag vagy helytelen tartás jellemzője, hogy aktív izomerővel korrigálható. Ha a tartás állandósul, és aktív izomerővel nem korrigálható, akkor már gerincdeformitással állunk szemben.
Azokat a gerincdeformitásokat, melyek frontális síkban változtatják meg az ember statikáját, oldalirányú gerincferdüléseknek nevezzük. Lokalizációt figyelembevéve négy fő típust különböztetünk meg.
Kezelési módszerek
A konzervatív és műtéti eljárásoknak egyaránt jelentőségük van. Számos esetben a konzervatív kezelést műtéttel kell kiegészíteni, más esetekben a műtéttel elért korrekció után a funkciót konzervatív kezeléssel javítjuk tovább, illetve tesszük tartóssá.
Konzervatív kezelési módszerek:
- nyugalomba helyezés
- rögzítés
- tehermentesítés
- passzív mozgatás, aktív torna illetve ezek kombinációja
- gyógytorna
- ortopéd cipő
- elektroterápia
- ultrahang
Műtéti eljárások:
- a deformitások korrekcióját, az ízületi funkció javítását, a fájdalom megszüntetését, a kóros csontfolyamatok gyógyítását, a daganatok eltávolítását célozza. Műtéti beavatkozások történhetnek a lágyrészeken, a csontokon és az ízületeken.
Protézisek, ortézisek, stb.
Az ortopédia és a társszakmák orvosainak gyógyító tevékenysége gyakran elégtelen maradna, ha a beteg nem részesülne megfelelő mozgásszervi gyógyászati segédeszköz ellátásban. Az alábbi ágazatokat különböztetjük meg:
- protetika: a művégtagokkal foglalkozik
- ortetika: azon készülékeket taglalja, melyek a támasztást, a rögzítést, a korrigált helyzetben tartást szolgálják
- epitetika: a testfelületi hiányok kozmetikus pótlásával
- kalceotika: az ortopéd cipőkkel foglalkozik
- adjunatika: „testtávoli” segédeszközöket (mankó, kerekes szék, speciális nyelű munka-evőeszközök) tárgyalja
- protetometria: a méretvétel, az eszközgyártás és -alkalmazás elvi és módszertani kérdéseit vázolja
